Fésűs Éva: Álmodik a fenyőfácska

Álmodik a fenyőfácska

odakinn az erdőn.

Ragyogó lesz a ruhája,

ha az ünnep eljő.

Csillag röppen a hegyre,

gyertya lángja lobban,

dallal várják és örömmel

boldog otthonokban.

Legszebb álma mégis az, hogy

mindenki szívébe,

költözzék be szent karácsony

ünnepén a béke.

Hárs Ernő: Karácsony

Zsong a téli erdő

Nagy a sürgés benne

Messzi útra készül

A fenyőfák ezre.

Beszorják a felhők

Őket puha hóval

Madarak díszítik

Szőlővel, dióval.

Így indul az erdő

Ezer fénylő fája

Örömet szerezni

Szerte a világba.

Roráté

Ádventi gyertyácskák

Lángja lobog bennem!

Ádventi éneket

Csilingel a lelkem!

Betlehemi Kisded

Hozzál fényt, meleget!

Két karom kitárom

Te érted epedek.

Jéghideg közönyben

Jaj, meg ne dermedjél!

Szívem jászolába

Térj be, s melegedjél!

Szeretlek és várlak

Égi csillagocskám!

Jöjj el és légy az én

Fénylő karácsonyfám!

Gazdag Erzsi : Megjött a Télapó

Szánon jött. A hegyeken

fenyők búcsúztatták.

Zsákját tükrös hegyi tón

vízilányok varrták.

Medvék mézet gyűjtögettek

nyár derekán néki.

S egy kosárban áfonyát

küldött az ősz néni.

Piros szemű mókusok

mogyorója csörren.

S megcsendül a kicsi szán

csengője a csöndben.

Itt van már az udvaron.

Toporog a hóban.

Teli zsákja a tiéd,

dúskálhatsz a jóban.
 

Donászy Magda: Télapóka, öreg bácsi

Télapóka öreg bácsi,

hóhegyeken éldegél.

Hóból van a palotája,

kilenc tornya égig ér.

Miklós-napkor minden évben

tele tömi puttonyát,

mézes-mázos ajándékkal

szánkázik az úton át.

Czeglédy Gabriella: Télapó az úton

Szervas húzza szélsebesen

Télapóka szánkóját.

Száguld a nagy hómezőkön,

el is hagy már hét határt.

Ajándékok szépen sorban,

a hatalmas zsákokban.

Télapóka becsempészi

a cipőkbe suttyomban.

Sietős a z útja nagyon,

rövid már az éjszaka.

Várja ott az ablakokban

még sok üres kiscsizma.
 

Verseghy Erzsébet: Libanátha

Lúdanyónak könnye pereg,

kislibája nagyon beteg.

Megfázott a csupasz lába,

mezítláb ment óvodába.

Jó mamája borogatja,

forró teával itatja,

meg is gyógyul harmadnapra,

holnapután vasárnapra.

Hétfőn reggel korán költik,

tó vizében megfürösztik,

csizmát húznak lúdtalpára,

úgy küldik az óvodába.

Weöres Sándor: A liba pék

Haragos a liba pék,

A kenyere odaég.

Liba pék, te liba pék, gyere, liba pék!

Ha kisasszony volnál,

Nem morognál,

Lágy meleg cipóért

Kicsi fehér fejkendőben

Kényesen hajolnál!

Ma dühös a liba pék:

Csuda-sok a potyadék,

A perece nem elég,

Kenyere meg odaég.

Liba pék! Szegény liba pék!

Ha menyecske volnál,

Nem búsulnál,

Három derék péklegényed

Fűtené a kemencédet,

Királyasszony volnál!

Liba pék!

A te bajod is elég!

Liba pék!

A kenyered odaég!

 Korpé József: Libák libasorban

Három buta kis liba

sétálgat a réten.

Azt kérdi a legelső:

Mért vagyunk mi négyen?

Akármerre fordulok,

jön velem a párom.

Szólítgatom, kérdezem,

sehol sem találom...

Három buta kis liba

megy a napsütésben.

Megszólal a második:

Nem vagyunk mi négyen!

Öten vagyunk! Úgy bizony!

Öten, ahogy látom.

Mellettem is itt tipeg,

itt sétál a párom.

Három buta kis liba

meg-megáll a réten.

Megszólal a harmadik:

Ezt magam sem értem!

Először négy? Aztán öt?

Én meg hatot látok!

Hatan vagyunk, hat liba

megszámolhatjátok!

Három buta kis liba

akárhogy is számol.

Hogy is lehet hat liba

három kis libából?

Megfejteni egyszerű,

nem kell tábla, kréta:

három volt a valódi,

s három az árnyéka.

Takáts Gyula: Rigórúgta dió

Kopog a dió,

rúgja a rigó.

Örül a néne,

szedi szegényke.

Leül a fűre,

felnéz a fára,

eszeget csendben

rigó szavára.

- Mit csinálsz ma kiskutyus?

- Rágcsálom a csontot.

- És holnap majd mit teszel?

- Szétrázom a rongyot.

- Holnapután mihez fogsz?

- Kergetem a tollat.

- És ha azt is megunod?

- Ugatom a holdat.

Móricz Zsigmond: a török és a tehenek

Volt egy török, Mehemed,
sose látott tehenet.
Nem is tudta Mehemed
milyenek a tehenek.
Egyszer aztán Mehemed
lát egy csomó tehenet.
Csudálkozik Mehemed,
"Ilyenek a tehenek?"
Én vagyok a Mehemed,
Mi vagyunk a tehenek.
Számlálgatja Mehemed,
Hány félék a tehenek.
Meg is számol Mehemed
háromféle tehenet:
fehéret, feketét, tarkát,
Meg ne fogd a tehén farkát!
Nem tudta ezt Mehemed,
S felrúgták a tehenek!

Weöres Sándor:Gesztenye úrfi

Hej, gesztenye úrfi
Bundácskádból bújj ki!
Ugorj le a fáról
Érkezésed várom.

Nini, itt van, koppan
Fáról földre pottyan
Futok zsebre dugni
Jöjj, gesztenye úrfi!

Darázs Endre: Őszi posta

Egyre-másra jönnek

a hűvös szelek,

és zsákszámra hoznak

sürgős levelet.

Pirosat, meg sárgát,

barnát vegyesen,

csak zöldet nem hoznak

most már egyet sem.

Csanádi Imre: Alma

Érik az alma,
hajlik a gallya,
fűre hajlik, mint egy sátor,
sok édes almától.
Szedjük,
kapjuk,
habosra harapjuk, -
a többivel mi legyen?
holnapra
hagyjuk

Osvát Erzsébet: Útra kelt a nyár

Fürge lábán, lenge szárnyán

útra kelt a nyár.

 Piros arcát, aranyhaját

nem láthatjuk már.

Gólyák, fecskék, fülemülék

elkísérték messze.

 Erdő, mező, elszendergett,

és észre sem vette.

A kék eget, a meleget

mind becsomagolta.

 A fellegek keseregnek,

siratják azóta.   

Weöres Sándor:

A medve töprengése

Jön a tavasz, megy a tél,
Barna medve üldögél:
- Kibújás vagy bebújás?
Ez a gondom óriás!

Ha kibújok, vacogok,
Ha bebújok, hortyogok:
Ha kibújok, jót eszem,
Ha bebújok, éhezem.

Barlangból kinézzek-e?
Fák közt szétfürkésszek-e?
Lesz-e málnak, odu-méz?
Ez a kérdés de nehéz!

Weöres Sándor:

Kutya-tár

Harap-utca három alatt
megnyílott a kutya-tár,
síppal-dobbal megnyitotta
Kutyafülű Aladár.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülű Aladár!

Húsz forintért tarka kutya,
tízért fehér kutya jár,
törzs-vevőknek öt forintért
kapható a kutya már.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülű Aladár!

Kerék Imre:

Farsang

Arcod rejtsed álarc mögé,
öltsél cifra maskarát,
szökjünk, tomboljunk.
Itt a farsang,
pörögjenek citerák!

Sült malacka vicsorít ránk
fehér gyöngysor a foga,
Együnk-igyunk,
dorbézoljunk,
nyekeregjen a duda!

Járjuk-ropjuk, hadd dobogjon
nyírfakéreg bocskorunk!
Három napig tart a vígság
majd a böjtben alhatunk.

Gazdag Erzsi:

Tarka cica, fehér cica...

Tarka cica,
Fehér cica, jaj!
Meglátta, hogy
Kemencén a vaj.

Tarka cica,
Fehér cica
Egyet ugrott, haj!
S nyelve hegyén
Elolvadt a vaj.

A gazdasszony
Haragjában
Seprűt fogott, hej!
S kopogott a fehér cica,
Tarka cicafej!

Csanádi Imre - Hónapsoroló

 Új év, új év 

       Új esztendő 

Hány csemetéd van? 

      Tizenkettő! 

Jégen járó Január, 

fagyot fújó Február, 

rügymozdító Március, 

Április, füttyös, fiús, 

virághabos víg, Május, 

kalász - konyító Június, 

kasza - suhintó Július, 

aranyat izzó Augusztus, 

szőlőszagú Szeptember, 

levelet ontó Október, 

ködnevelő November, 

deres - darás December.

Az emberi szív szeretetből áll össze,

Adj ma egy darabot másoknak belőle.

Ne félj, hogy elfogy, hisz neked is adnak,

Ezért van értelme e gyönyörű napnak. 

Adj belőle bátran, így lesz szép az álom, 

Legyen Nektek csodaszép e mesés karácsony.

Weöres Sándor:
Hópihe

Mint a fehér rózsa szirma
Lágyan hullok, lebegek
Pihe-puha fehérséggel
Én pólyálom a telet.
Nyáron nagy dunnában alszom
Télen útnak eredek
Cukorfényű lepedőbe
Én pólyálom a telet.

Horváth P. Pál
Télapó

Pilinkélnek kósza pelyhek,
betakarnak rétet berket,
mindent beföd puha hó,
készülődhet Télapó.
Csengettyűs szán vígan csusszan,
hat rénszarvas nagyot szusszan,
s fölröppen, mint víg rigó,
útnak indul Télapó.

Gazdag Erzsi:

Honnan jöttél Télapó?

Honnan jöttél, Télapó?
– Hóországból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró
a tenger meg hat akó.

Jegesmedve barátom
varrta meg a kabátom.
Kibélelte bundával,
hogy az úton ne fázzam.

Szarvasomat befogtam,
szíves szóval biztattam:
"úgy szaporázd a lábad,
szél se érjen utánad.”

Fésüs Éva:

A sündisznó

Tegnap korán esteledett

Sündisznócska ágyat vetett.

Ágyat vetett az avarba

Kicsinyeit betakarta.

Fújhat a szél szakadatlan

Melenget a mohapaplan.

Jó puha a földi fészek

Aludjatok kis tüskések.

Ködös Márton után
Enyhe telet várhatsz,
Havas Márton után
Farkast soká láthatsz.
Szent Erzsébet-napja
Tél elejét szabja,
Az András-napi hó
A vetésnek nem jó.

Kovács Barbara:
Levél a szélben
Egy kis huncut szélgyerek
falevelet kergetett.
Összevissza kavarta,
feldobálta magasra.
Rászórta a fejemre,
leráztam én nevetve;
feldobáltam, fel az égbe,
kapaszkodjon meg a szélben.

Tarbay Ede:

Ősz-anyó

Kontyos-kendős Őszanyó

söpröget a kertben,

vörös-arany falevél

ripeg-ropog, zörren.

Reggel, este ruhát mos,

csupa gőz az erdő,

mosókonyha a világ,

a völgy mosóteknő.

Fésűs Éva:

Őszi dúdoló

Mit siratsz, te kismadár?

Elrepült a drága nyár.

Búzaszem nem terem,

Köd szitál a földeken.

Tarka lepke merre jársz?

Véget ér a lenge tánc.

Itt az ősz, csendes ősz,

lopva lép a fürge őz.

Béka mondja: kutykurutty?

Kis porontyom, menj, aludj!

Jó gyerek nem brekeg,

Téli álom lepte meg.

Kovács Barbara:

Papírsárkány

Vigyorog a papírsárkány

Mert repülni úgy szeret!

Hogy magasra felszállhasson,

szépen kérte a szelet.

A szelecske szépen vitte,

síma maradt a farka.

Papírsárkány megköszönte,

integetett kacagva:

holnapután megint menjünk

Messzire és magasra.

Új szövegterület. Kattints ide a szöveg módosításához!