Aparhanti Felhőcske Óvoda

Megy a hajó a Dunán,

elaludt a kapitány.

Kiabál, trombitál,

de a hajó meg nem áll.
 

Gi-gá, gi-gá gúnárom

elveszett a vásáron,

vártam majd csak hazajön,

s az ablakon beköszön;

de nem jött meg a betyár,

tepsibe való gúnár,

akire jön a három: keresse meg gúnárom.

Piros alma, de kerek,

kóstoljuk meg, gyerekek!

Ugye édes, ugye jó?

Nekünk hozta Õsz-anyó.

Töröm, töröm a mákot,
sütök vele kalácsot,
icce tolla motolla,
neked adom, Mariska!

Hüvelykujjam almafa,
Mutatóujjam megrázta,
Középső ujjam felszedte,
Gyűrűs ujjam hazavitte,
Kicsi ujjam mind megette,
megfájdult a hasa tőle.

Ez a malac piacra ment
ez otthon maradt
ez kap finom pecsenyét
ez semmit se kap
ez a malac visít nagyot:

uiiii uiiii éhes vagyok!!!!

Kedves kutyám, Karaláb

Miért nem jöttél hamarább?

Ence, Bence, kis kemence,
Kis medence a Velence,
Ne búsuljunk semmit, Vince,
Tele van az icce, pince.

Gyerekek, gyerekek,
szeretik a perecet,
sósat, sósat,
jó ropogósat.
Aki vesz, annak lesz,
aki nem vesz, éhes lesz.

Novemberben, Márton napján

Liba gágog, ég a kályhán,

Aki libát nem eszik

Egész évben éhezik.

Nincs szebb madár, mint a lúd,
nem kell néki gyalogút.
Télen-nyáron mezítláb
nevelgeti a fiát.

Réce, ruca, vadliba,

jöjjenek a lagziba!

Kést, villát hozzanak,

hogy éhen ne haljanak.

Ha jönnek, lesznek,

ha hoznak, esznek.